Elménket két részre oszthatjuk: tudatos és tudatalatti elmerészre.

A tudatos elme felel a gondolkodásért és a rövid távú memóriáért, míg a tudatalatti elménk szabályozza a testi folyamatainkat (légzés, szívverés, túlélési ösztön), tárolja az emlékeket és a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket.

A tudatos elme agyunknak mindössze körülbelül 10 százalékát működteti, mégis az ő feladata, hogy a külvilágból érkező összes információt befogadja, és ezek alapján döntéseket hozzon. Tudja, hogy mikor sértették meg érzéseinket, és ezt minden más beérkező információval együtt eltárolja a tudatalattiban.

Tudatos elmével gondolkodunk, megszokott gondolataink pedig a tudatalattiba süllyednek. Tudatalatti gondolatvilágunkkal teremtjük az életünket.

A tudatalatti elme mozgatja életünknek körülbelül 90 százalékát úgy, hogy ennek nem is vagyunk tudatában. Itt találhatók az emlékek és az érzések is. A tudatalatti a vegetatív idegrendszerhez kapcsolódik, amely reagál és jeleket küld. Reagál az érzelmi ingerekre és a stresszre is. Tárolja az összes szerzett tapasztalatot és élményt, olyan, mint egy hatalmas raktár, amelyben a múlt emlékeit, hiedelmeit, programjait, érzelmeit tároljuk.

Tudatalattink elfogad minden benyomást, nem mérlegeli a dolgokat, befogadja a jót és a rosszat, nem tesz különbséget közöttük, nem tudja megkülönböztetni a valóságot az elképzelttől. Minden elképzelt érzést és gondolatot valóságnak tekint, nem végez összehasonlításokat, nem mérlegel, nem vitatkozik. Ezeket a funkciókat a tudatos elme látja el.

Tudatalattink tehát elménk teremtő része. Rossz gondolatainkból negatív események következnek, és ez fordítva is igaz: jó gondolatainkat pozitív események követik. A pozitív gondolkodás eredménye pedig a lélek békéje és a test egészsége.